Oszd meg másokkal is:


A gerinc evolúciója

Korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy az egészségtelen ülés hogyan kezdheti ki gerincünk egészségét. Most röviden szeretnénk bemutatni azt, mi a hátfájás legalapvetőbb, életünk minden területét érintő oka és forrása.


A gerinc még fejlődésben van

Az egész kérdés központi eleme, hogy a gerincet szemügyre vegyük. Ha kimondjuk a gerinc szót, mindenki a jellegzetes alakban, többszörösen ívelt emberi gerincoszlopra gondol, függőlegesen látja azt maga előtt. A probléma forrása pedig pontosan ez az orientáció. A felegyenesedve járó embereken kívül ugyanis az összes gerinces élőlény többé-kevésbé vízszintesen, vagy ahhoz közeli állapotban tartja a gerincoszlopát. Természetesesen az emberszabású majmok hosszabb-rövidebb időre képesek részlegesen felegyenesedni, de ezt az állapotot - leginkább medencéjük alkalmatlansága miatt - nem tudják sokáig megtartani. AHomo Erectus nagyjából 1,5 millió éve egyenesedett fel, így ez volt az az időpont, amikor is elkezdődött a függőleges gerincoszlop keserves kálváriája. Ez a folyamat pedig azóta sem fejeződött be, noha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az emberi test, mint a "teremtés koronája", tökéletes és változatlan. Ennél messzebb azonban nem is lehetnénk a valóságtól.


Szárítókötelet használunk zászlórúdnak

Louis C. K. amerikai humorista egyik televíziós műsorában láthatunk egy jelenetet, mikor is egy rossz mozdulat miatt háta elkezd fájni, és orvoshoz megy. Az orvos egykedvűen közli vele, hogy nem tehet semmit a fájdalom ellen. A szituáció persze nem ilyen egyszerű a való életben, de az orvos magyarázata és hasonlata igen hasznos. Elmondása szerint ugyanis az a "természetes", ha fáj a hátunk, és minden fájdalom nélkül töltött pillanat ajándék. Ha elég pillanat jön össze, akár egy boldog percet is eltölthetünk. De miért van ez így? Elmondása szerint a gerinces állatok gerince egy szárítókötélhez hasonlít, rajta a teher függesztve van, mégpedig vízszintesen. A gerinc könnyedén hajlik és viseli a rá ilyen módon nehezedő testrészeket és belső szerveket.

Csakhogy az ember felegyenesedett életmódja közben ezt a szárítókötelet kezdte zászlórúdként alkalmazni. A gerinc, a gerincen belül pedig a csigolyák nem eredeti rendeltetésüknek megfelelő formában kapják a terhelést. Ezért van az, hogy a csigolyák egymásra függőlegesen rakódva, egymást erősen koptatva és terhelve tönkre teszik maguk között a porckorongokat (erről korábbi cikkünkben olvashatsz). Ez persze csak a gond egyik része. Az elmúlt több-százezer év alatt az emberi test igyekezett alkalmazkodni az új kihívásokhoz, és részben sikerült is neki. A gerincet körülölelő izomzat például úgy módosult, hogy képes legyen megtartani a gerincoszlopot álló helyzetében. A folyamatok azonban még nem fejeződtek be...


Irányváltás evolúció közben: a mozdulatlanság démona

Az evolúciónak ebben a pillanatában, vagyis az elmúlt 1-2000 év alatt az ember ismét változtatott a játékszabályokon. Lassan, de biztosan átálltunk az ülőmunkára. A gerinc és a hozzá kapcsolódó mozgásszervi rendszer még nem is tudott teljesen alkalmazkodni a felegyenesedett életmódhoz, mikor ezt módosítottuk azzal, hogy szépen lassan egyre nagyobb tömegeket ültettünk le különböző székekbe. Így nem csak az álló helyzet maradt meg, de bejött a képbe a "mozdulatlanság démona" is. A befejezetlen mű, az álló gerincoszlop ahhoz a minimális mozgáshoz sem jutott hozzá, ami addig korábbi életformánknak részeként karban tartotta a gerincet övező izomzatot. Így a félkész gerincoszlop izomzati segítség nélkül maradt. Ez a helyzet napjainkban, mikor az ülőmunka a korábbinál is nagyobb tömegek életmódját határozza meg. A dolog tehát súlyos.


Hol a folyamat és a fájdalom vége?

Mikor fog befejeződni a gerinc evolúciója? Erre a kérdésre nincsen egyöntetű válasz, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy az igények - a fent leírtakhoz hasonlóan - a jövőben is változhatnak. Az ilyesmihez a természetnek évezredekre, vagy még annál is több időre van szüksége. Ha nem vesszük számításba a lehetőséget, hogy az elkövetkező évtizedekben az emberi génállomány és ezáltal a testfelépítés megváltoztatása már mesterségesen és gyorsan is elvégezhető lesz - megkerülve a természet igen hosszadalmas kísérletezgető módszerét, akkor kijelenthetjük, hogy a gerinc- és hátfájdalmak még egy ideig velünk lesznek. Hacsak nem teszünk ellene.


Hogyan segíthet mindezekkel kapcsolatban a SpinaliS?

Mint láttuk, a probléma nem csupán az ülést érinti, és sokkal szélesebb spektrumban érdemes rátekinteni, azonban azt is végigkövethettük, hogy a gerincfejlődés "színházi előadásának" utolsó felvonását éppen az ülőmunka írja. Mit tanácsolunk? Csokorba szedtük javaslatainkat:

Amikor a SpinaliS rendszerre gondolsz, tartsd szem előtt, hogy ez több, mint egy szék. A SpinaliS hosszú távú befektetés, mely a cikkben is ismertetett tények figyelembevételével évtizedekre szóló egészségbiztosításnak és gerincvédelemnek tekinthető.

Gyere el hozzánk és beszélgessünk ezekről a kérdésekről személyesen is. Kíváncsiak vagyunk a véleményedre és személyes tapasztalataidra!

Ezek is tetszeni fognak: