Oszd meg másokkal is:


Életünk epikus harc a gravitációval

Hogyan küzdenek a Föld lakói a mindent meghatározó tömegvonzás ellen és miképpen formálta az embert az evolúció éppen ilyenre? Mennyiben alkalmas testünk a jelenlegi életvitelünkhöz és mit tehetünk az egészségéért?

Sokszor a már meglévő információk újrarendezése, vagy azokra új nézőpontból való rápillantás okoz hűha élményt. Ezt hívják paradigmaváltásnak is. Most egy ilyenbe próbálunk bevonni téged is.



Ha fellapozod Richard Panek Mi a baj a gravitációval? című könyvét, nem is sejted, hogy abban vaskos gondolatok lesznek az egészséges ülőmunkával kapcsolatban. A szerző igen jól megfogalmazza, hogy a földi élővilág és annak fejlődése nem más, mint harc a tömegvonzással, avagy a folyamatos "zuhanás" elleni ötletek tesztelése.

Megannyi életforma próbálkozik csúszni, mászni, lépni, oldalazni, ugrani, kígyózni, úszni, kelni és esni, ki-ki a lakóhelyéhez és a körülményeihez alkalmazkodva. Az állatvilágnak rengeteg idő állt rendelkezésére, hogy a természetes kiválasztódás útján sokféle megoldást kipróbáljon. A génállományuk a folyamatos adaptálódás jegyében tehát - bizonyos mértékben - instabil.

Ilyen alkalmazkodási ötlet az emberi test is. A bolygón az egyetlen élőlény, amelyik tartósan két lábon járva éli életét, az ember. Érdekes, hogy csak a robotika legújabb kori fejlődésével párhuzamosan derült ki, milyen bonyolult is a két lábon járás. Ennek kialakulása evolúciós előnyhöz juttatta a szavannák magas füvéből kilátó első emberelődöket, azonban mindehhez nem volt elég pusztán a fiziológiai változás. A legtöbb emlős állat négy lábon él, és ez egy stabil rendszer. Sokan közülük még az alvást is négy lábon állva végzik, annyira megbízható ez az elgondolás.

A két lábon járáshoz azonban a természetnek el kellett vetnie a stabilitás fogalmát, két lábon állni ugyanis a legkevésbé sem stabil. Két lábon haladni pedig egyenesen rémálom - ahogy azt az említett robotikai kutatók is megtapasztalhatták. Ők stabil robotokat akartak, amikor az ember felépítését másolták, ám sokáig kudarcba fulladtak a törekvéseik. Akkor arattak sikert, amikor megértették, hogy az emberi állás és járás is alapvetően instabil.


Járás közben ugyanis zuhanunk. És itt lép a képbe a tömegvonzás, ami ezt a zuhanást előidézi. Az ember a törzsfejlődés során “rájött”, hogy stabil rendszerrel nem cselezheti ki két lábon a gravitációt, ezért becsapta azt. Gyakorlatilag minden egyes lépésünkkel egy picit kimozdulunk törékeny egyensúlyi állapotunkból, és előre zuhanunk valamennyit, egészen addig, amíg a másik lábunkkal előre lépve meg nem állítjuk ezt a zuhanást és mozgásszerv-rendszerünkkel ebből a “lefelé” tartó mozgásból lendületet nem kovácsolunk következő lépésünkhöz. Mindennek összehangolásával a vizuális, a propriocetpív és a vesztibuláris rendszereink korábbi tapasztalatainkkal (vagyis a járás megtanulásával) egyeztetve folyamatos mozgást teremtenek. És ez így megy, sokszor egymás után, újra és újra. Haladás közben tehát alapvetően folyamatosan egy instabil helyzetben vagyunk.


Testünk alapállapota összességében az instabilitás


Az evolúció minket mozgásra optimalizált. Mi azonban önkényesen és egyoldalúan változtattunk a játékszabályokon ("leültettük" a társadalom nagy részét). Márpedig nincsen hatás ellenhatás nélkül. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy a váltásnak súlyos következményei vannak, mégpedig két fronton is.

Az egyik a gerincoszlopot magát érinti, és a felépítésével kapcsolatos. A legtöbb emlős gerincoszlopa vízszintesen helyezkedik el, rajta a súly függőlegesen lóg, azaz leginkább egy szárítóközélhez hasonlatos a megoldás. Könnyedén ring a teher alatt. A gerincoszlop nem hosszanti irányú terhelésben részesül.



Ezzel szemben az emberi test ezt a kötelet megpróbálja zászlórúdként használni, azaz felegyenesíti, így már viszont a gerincet alkotó csigolyák egymás fölé kerülnek, azaz hosszanti irányú terhelés jön létre - hála a gravitációnak. A gerincgyógyászok ezért mondják, hogy eleve csoda, ha nem fáj a hátunk soha.

A természet persze - amennyire a rendelkezésre álló idő engedte - alkalmazkodott. A gerinccsigolyák közé porckorongok kerültek, amik megakadályozzák, hogy a csigolyák összeütközzenek vagy kikoptassák egymást (miközben a teljes vázrendszer megőrzi a rugalmasságát). A gerinccsigolyák - nagyon bölcsen - nincsenek beidegezve, így önmagukban nem is fájhatnak, ám ennek az az ára, hogy saját keringési rendszerük sincsen. A rugalmasságukhoz szükséges tápanyagokat a környező szövetekből szívják fel, főleg a háti izomzatból és a mélyizomzatból.

És itt érkezik el a történet a fájdalmas csúcsponthoz: a passzív életvitel, ezen belül is leginkább a passzív ülés visszafejleszti és elgyengíti a hátizmokat és a mélyizmokat, ezzel együtt pedig azok keringése is apad, bennük pedig salakanyagok halmozódnak fel. Megkezdődik a porckorongok lassú éhezése, aminek keretében kiszáradnak, külső rostos részük összemegy, töredezik, belső zselés részük pedig emiatt kitüremkedik és nyomhatja a gerinc idegeit - ez a pont pedig már az elviselhetetlen fájdalmak birodalma.

E szakaszban már általában csak komoly beavatkozások árán lehet valamit javítani a helyzeten, így értelemszerűen érdemes a porckorongjaink egészségére még azelőtt figyelmet fordítani, hogy fájdalommal jeleznék létezésüket.


Ahogy minden összetett rendszerben, az emberi testben is minden összefügg mindennel


Ma már nem titok, hogy az ülőmunka az egyik leginkább egészségkárosító tevékenység, ha az ember teljes életét nézzük. A probléma pedig a passzivitásából fakad.

A gravitációval szemben nem lehet hatékonyan harcolni passzív struktúrákkal, erre tanít minket az evolúció és saját testünk is. Ám a hagyományos székek és az ezeken asztalnál végzett munka pontosan az a passzív tevékenység, amit a legjobban el kellene kerülnünk. Miért? Nem csak a fentiek miatt (a porckorongok tönkretétele), hanem számos más egészségügyi kockázat minimalizálása érdekében is (erről egy korábbi cikkünkben olvashattál).

A megoldás természetesen nem az ülés felszámolása. Társadalmunk már az ülőmunka fogságában él, így a legjobb, amit tehetünk, ha magát az ülést tesszük aktívvá. Egyszerre harcolhatunk így kényelmesen a gravitáció ellen, miközben testünk egészségét is óvhatjuk.


Miért menti meg az aktív ülés a testünket?


Az aktív ülés folyamán nem csak a törzs vázizmai végeznek folyamatos mozgást, amivel a keringés élénkülésének segítségével táplálják a porckorongokat is, de maga a gerincoszlop is sokkal kiegyenlítettebb terhelést kap (hagyományos széken a passzív ülőlap fixen tartja a medencét, emiatt minden mozgásnál deréktáji szakaszon hajlong a gerincünk, így a porckorongsérv is jellemzően itt, a 4. és 5. csigolya között alakul ki).

Ráadásul az aktív ülés akár napi 8-12 órában segít nekünk, attól függően, hogy mennyit dolgozunk. Ez az az időtartam, amit a naponta végzett, de csak 1-2 órán át tartó sportolás sem tud helyettesíteni (és valljuk be, többségünk még ennyit sem mozog).


Az aktív üléshez persze megfelelő székekre van szükség.


Az aktív ülést garantáló székek ülőlapja teljes egészében mozog, nem is fixálható, így igen könnyű őket felismerni, és elválasztani a piac többségét kitevő passzív székektől.

Egy aktív székben - mint amilyen az összes SpinaliS modell is - ülni nagyon hasonló lehet az ülőlabda élményéhez, ám annál sokkal komfortosabb és biztonságosabb, hiszen karfákkal és háttámlával rendelkezik. A mozgó ülőlap segíti a medence testtel összhangban történő kitérését, mozgását, nem csak előre-hátra, de oldalirányokban is. Élénkíti a test keringését, ezzel nem csak a porckorongokat tápláló rendszerek működnek jobban, de csökken például a lábakban fellépő trombózis veszélye is. Az emésztés is aktívabbá válik, emellett - szintén a keringéssel összefüggésben - több oxigén jut az agyba, így éberebbek és hatékonyabbak is leszünk. Ma már nagyszámú eset alapján az is világos, hogy az aktív ülés csökkenti a cukorbetegség és bizonyos rákos megbetegedések kockázatát is.

Az aktív ülés nem a sportolást helyettesíti, de nagyban hozzájárul a helyes tartáshoz, a visszaerősödő hátizomzathoz, ezen keresztül pedig a nyaki- és vállfájdalmak megszüntetéséhez is. Nem csak javítja a test általános állapotát, de megelőzésnek is kiváló, így gyermekeknek is erősen ajánlott a klasszikus szék helyett az aktív ülés.

Ha szeretnéd kipróbálni az aktív ülést, ehhez kockázat- és költségmentes lehetőséget biztosítunk neked, ráadásul saját munkakörnyezetedben (akár otthon, akár az irodában) is tesztelheted székeinket, több napig is.

Válassz modellt online kínálatunkból, vagy gyere el bemutatótermünkbe a 1131 Béke utca 105. szám alá, ahol szaktanácsokkal és - az országban egyedülálló módon - az összes SpinaliS modellel várunk téged.


Igényelj ingyenes próbaszéket irodádba, otthonodba!
Kérd most!

Igényelj próbaszéket online most, vagy keresd kollegáinkat a 06-1-272-0480-as telefonszámon (hétköznapokon 10 és 18 óra között).
   (*szükséges)
   (*szükséges)
   (*szükséges)
   (nem kötelező)
(*ide kérünk egy pipát, anélkül nem kapjuk meg)
    (adatvédelmi tájékoztató)
Jelenleg 15 egészségtudatos érdeklődő próbálja ki ingyenesen saját otthonában/irodájában SpinaliS székeinket. Te kértél már magadnak?

Ezek is tetszeni fognak:



15
ember próbálja éppen saját otthonában/irodájában SpinaliS székeinket.

Jelentkezz, hogy mielőbb kipróbálhasd te is, ingyenesen!
15 ember próbálja éppen saját otthonában/irodájában SpinaliS székeinket. Kipróbálod te is?